Az autogén tréning egy ellazulásra épülő pszichológiai technika. Stresszcsökkentő, alvássegítő hatású, célja a test átkapcsolása nyugalmi állapotába.

Relaxáció minden olyan eljárás, melynek célja a testlélek egyensúlyának helyreállítása. Rendezi a pszichofiziológiai működést, azaz azokat a testi hatásokat, melyeket a pszichés vagy társadalmi hatások kiváltanak ki. Ezáltal járul hozzá a feszültségoldáshoz, a stressz kezeléséhez és segít az egészségmegőrzésben.

Az autogén relaxáció belülről fakad.

Önirányított.

Fontos elve: meghagyni a történést a saját menetében.

Görög eredetű neve is ennyit tesz: belülről generált/fakadó. Ahogy a kliens megtanulja a technikát, úgy a magáévá teszi, és később a saját tempójában, önmagának tudja előidézni ezt az ellazult állapotot. Nem kerül függő viszonyba attól, aki előidézi ezt az állapotot; nem lesz passzív, ahelyett, hogy elvesztené önállóságát, nyugalmi állapotát ő maga befolyásolja. Idegen szóval ezt nevezzük autoszuggesztívnak, azaz önmagunkra gyakorlunk hatást.

Gyakorlás útján megtanulja koncentrációját átkapcsolni egy nyugalmi tónusba.

Tehát ez egy saját erőből merítkező, rendszeres, tréningszerűen végzett gyakorlat. Ahol a belső koncentráció, az önmagunkra irányuló passzív, befogadó figyelemmel járunk végig a teljes ellazulásig. Ez a passzív figyelem, passzív koncentráció nem ugyanaz, mint, amikor jól fókuszálunk valamire és erőt fektetünk vele, hogy törekvésünket valamilyen siker koronázza. Ez az aktív figyelem. A passzív figyelem, passzív koncentráció inkább átélő, megélő, befogadó, nem értékelő, átengedő. 

Az autogén tréning során tehát a kliens egy ellazult tudatállapotba kerül. Ezt az ún. autogén formula belső végigmondásával éri el. Ez annyit jelent, hogy a kliens egy szöveg segítségével rendszeresen végighalad a testén (pl. „szemem lazán csukva van”). Az alap autogén tréning 6 alapgyakorlatot követ:

• elnehezedés
• átmelegedés
• szív-
• légzés-
• hasgyakorlat

A szem behunyásával a kliens elfordul a külvilágtól.

Önmagát figyelve ellazul.

A külső ingerek hiányában sokkal inkább a képzelet és a belső folyamatokra való figyelem lép be.

Utána ez a relaxált állapot lehetőséget ad az önmegfigyelésre. Segíti a testtudatosságot, a test jelzéseinek mélyebb megélését. Ezért ez az állapot az autogén tréning sajátos eszköze. Az itt megélt élményekkel utána egy sajátos élményfeldolgozó lelki munka tud történni a terapeutával, lévén az élmények utat nyithatnak a személy belső világa felé.

A cél a testélmények és a belső jelentések feltárása. A gyakran végzett autogén tréning elősegíti az önérzet növekedését, serkenti a saját lehetőségeinken való gondolkodást és fokozza az énerőnket.

Nagyon sokszor nincsenek szavaink ezekre a testi élményekre.

Egy orvostan hallgató lány kliensem kezdetben csupán annyit tudott megosztani egy relaxáció után, hogy „jó volt”. És igen, mindennapi életünk során általában csak akkor figyelünk oda a testünk jelzéseire, ha valami gond van pl. fáj a hasam, gyomorgörcsöm van, émelyeg a gyomrom.

Épp ezért sokan, ahogy ez a lány is tette, könnyebben meg tudják ezeket az élményeket ragadni egy képben. Azáltal, hogy valaki meg tudja fogalmazni, hogy mit élt meg ebben a harmonizáló állapotban, azáltal születik meg a „terápiás nyersanyag” amit át lehet beszélni a relaxációt kísérő terapeutával. Ezt a folyamatot könnyíti meg a terapeuta ún. kitekintő kérdései.

Ez az élményfeldolgozás hozza el a tudatosítást, a jelentésadást és a változtatást.

A klienseket azért is szokták kérni, hogy két ülés közötti otthoni gyakorlásaikat naplózzák, hogy így jobban megmaradjanak az élményeik és az asszociációik [gondolatok, képet, stb…, melyeket a gyakorlás hív be a tudatba]. Ezeket az élményeket gyakran lehet társítani azokhoz az élményekhez, melyeket a kliens korábban megélt az élete során. A relaxáló saját jelentést tud társítani ehhez a nyugodt állapothoz, és a terapeuta segítségével egyre jobban tudja értelmezni a ezt a megélt új, ellazult élményt.

A terapeuta itt minden csak nem irányító.

Sokkal inkább a lelki munka késztetője, biztonságot nyújtó együttműködő, a kliens saját folyamatainak kísérője.

Anélkül, hogy az ember valamilyen fantáziavilágba menekülne, a relaxáció gyakorlásával először egyfajta távolságot vesz fel a saját nehézségeitől. Ez a távolságteremtés lehetővé teszi, hogy gondjait kicsit más nézőpontból tudja nézni. 

Visszatérve a technika nevéhez (autogén, önmagából eredő), idegen ettől a megközelítéstől a terapeuta részéről megjelenő illetlen, erőszakos attitűdként értelmezhető direktivitás, azaz, hogy nagyon ő vezetné és keretezné a kapcsolatot. Kizárt a túlzott kikérdezés vagy a kliens élményeinek felülírása a saját élményeivel.

A technika indikációi között, azaz az olyan állapotok között, melyekre kifejezetten ajánlani szokták pozitív hatása miatt, találhatjuk a szorongásos zavarokat:

• fóbia
• pánikroham,
• stressz zavarok.

De ugyanúgy ajánlják az olyanok kezelésére mint

• alvászavar
• evésavar
• alkalmazkodási zavarok
• vagy a különböző testi betegségeket okozó lelki folyamatok (szomatoform zavarok).

Ugyanakkor vannak olyan állapotok, amikor kifejezetten ellenjavallott. Ahogy a növényeknél: amilyen körülmények között az egyik épp fejlődik, és kivirágzik, lehet, hogy a másik éppen visszafejlődik. Ilyen állapotok a

• pszichotikus állapotok
• érzelmileg labilis személyiségzavar,
• súlyosan paranoid tünetképződés.

Az autogén tréning által megtanult ellazult állapot tehát általánosságban segíti a hatékonyabb megküzdési módok kialakítását. Csökkenti a szorongást, és az ezzel oly gyakran társult súlyos fizikai tüneteket.

Az autogén tréning ott avatkozik be a stressz káros hatásába, hogy a felgyűlő feszültséget leépítési, feloldja.

A rendszeres autogén tréningezés, relaxálás így egyben egy ún. egészségmagatartás is. Tartós alkalmazása olyan életmódváltásba illeszkedik, amelynek érték a saját egészségi állapotért való felelős magatartás. Serkenti a kitartást, az önállóságot és pozitív hatással van a személy lelki teherbírására, önszabályozására.

Amennyiben szeretné átélni ezt az élményt, és megtanulni, hogyan idézheti elő saját magának, kérjen időpontot. Az első interjút (átbeszélést) valamint egy rövid pszichodiagnosztikai fázist követően megbeszéljük, hogy ez a módszer-e a megfelelő az Ön számára. Amennyiben igen, 10-12 alkalom után elsajátíthatja ezt a relaxációs technikát.

Felhasznált irodalom:

• Szőnyi Gábor: A pszichoterápia tankönyve
• Bagdy Emőke, Koronkai Bertalan: Relaxációs módszerek
• Jakab Margó: Gyakorlati útmutató az autogén tréninghez